Mennyire veszélyes az NGL üzenetküldő mobilalkalmazás a gyermekeinkre?

Szerzők:
Dr. Fulajtár Pál LL.M. ügyvéd
Sárkány Anita pszichológus

A történet ott indul, hogy az egyik általános iskolás lányom a minap azzal jött haza, hogy szeretne feltelepíteni egy NGL üzenetküldő alkalmazást a telefonjára. Elmondta, hogy az alkalmazás azt tudja, hogy névtelenül tudnak egymásnak üzenetet küldeni, ami nagyon vicces, és hozzátéve azt, hogy már majdnem mindenkinek van az osztályban.

Ezt a kérdést fogjuk ebben a pszichológiai és jogi szempontból is körbejárni Sárkány Anita pszichológus barátommal.

Az online tér egyre nagyobb szerepet játszik a fiatalok életében a közösségi média és üzenetküldő alkalmazások miatt. Bár a technológiai fejlődés sok előnyt kínál, veszélyeket is hordoz, különösen a gyerekek számára.

Hol „támad” az NGL ?

Az NGL egy olyan üzenetküldő alkalmazás, amelynél a címzett nem látja, hogy kitől kapta az üzenetet.
Biztosan sok szülő halott már a „cyberbully”-ingról, ami a modernkori zaklatás, ezt az okostelefonok előtt egyszerűen csúfolásnak hívták. Persze lehet azt mondani, hogy régen is csúfolták egymás a gyerekek. A különbség azonban, hogy

• a mobiltelefonok kora előtt ez szemtől szembe történt, másrészt
• ezek az iskolai csúfolások többé kevésbé véget értek az iskola kapujánál és nem követték az áldozatot hazáig.

Az NGL névtelensége különösen kedvez annak, hogy a zaklatók bűntudat nélkül, következmények nélkül bántsák a másikat. Az NGL esetében pedig a névtelenség nem véletlen, hanem az üzletpolitika része.

A gyermekek érzelmi éretlensége miatt könnyen bántanak másokat online platformokon. Az áldozatok gyakran stresszt, szorongást és depressziót élnek át, ami alacsony önértékeléshez és súlyosabb mentális problémákhoz, például PTSD-hez vagy öngyilkossági gondolatokhoz vezethet. Az NGL anonimitása tovább ront a helyzeten, mivel az áldozatok nem tudják, ki küldi a bántó üzeneteket, így még kiszolgáltatottabbak lesznek.

Az USA-ban bizonyítottan legalább egy sikeres öngyilkosság (a 16 éves Carson Bride) és több öngyilkossági kísérlet köthető az NGL-en keresztüli zaklatáshoz. Végül az NGL gyártója az általa elkövetett további jogsértésekre is figyelemmel, peren kívül 5 millió USD (kb. 2 milliárd forint) pénzbüntetésben állapodott meg a amerikai Szövetségi Kereskedelmi Hatósággal. A hatóság kötelezte továbbá az NGL gyártóját, hogy 18 éven aluliak ezen túl nem használhassák programot, valamint a gyermekeket megtévesztő, valamint vásárlásra is ösztönző ígéreteket az alkalmazás leírásából töröljék.

Az NGL 2 milliárd forintos bírságot fizetett peren kívül, ezzel elkerülve a bírósági tárgyalást és a gyermekekkel szembeni megtévesztés és tisztességtelenség vádját.

A fenti korlátozás az USA területére vonatkozik. Európában ez az alkalmazás úgy szerepel, hogy szülői felügyelettel használható, de korhatár nélkül. Ez annyiban érthető, hogy mint kereskedelmi vállalkozás igyekszik a jogszabályok adta minden lehetőséget kihasználni. A felelősséget pedig ezzel egyszerűen a szülőre hárítja.

Miért vonzó mégis az NGL a gyermekek számára?

A gyermekek kíváncsisága és közösségi hovatartozás iránti vágya természetes folyamat a fejlődésük során. Az NGL alkalmazás különösen izgalmas lehet számukra, hiszen lehetőséget ad arra, hogy névtelenül küldjenek és fogadjanak üzeneteket.

Az anonim üzenetküldés ígérete felszabadító lehet, hiszen egyfajta biztonságérzetet adhat, amely a gyermekek számára egy izgalmas, új világotHogyan előzhető meg mindez?ho nyit meg, továbbá az anonim üzenetküldés miatt a gyerekek gyakran olyan dolgokat mondanak vagy osztanak meg, amiket egyébként nem tennének meg névvel, arcukkal vállalva. Ez a viselkedés könnyen átcsaphat bántalmazásba, cyberbullyingba, aminek következményei komolyak lehetnek a lelki egészségre nézve.

A szülői felügyelet dilemmája? Meddig terjed a kontroll?

Az NGL európai verziójának egyik legnagyobb kihívása, hogy korhatár nélkül elérhető, amennyiben a szülők beleegyeznek a használatába. Ez komoly kérdéseket vet fel a szülői felügyelet szintjével kapcsolatban.

Elgondolkodtató az, hogy a szülő vajon milyen szinten ellenőrzi a mobiltelefon használatot? Ellenőrzi-e egyáltalán?

A gyermek és szülő közötti bizalmi kapcsolat az egyik legfontosabb tényező a biztonságos internet-használat szempontjából. Azonban felmerül a kérdés: mennyi kontroll fér bele ebbe a kapcsolatba? Mennyire szabad és kell beleavatkozni a gyermek online tevékenységeibe, és vajon az állandó ellenőrzés nem vezet-e a gyermek bizalmatlanságához? A túlzott megfigyelés ugyanis könnyen azt az érzést keltheti a gyermekben, hogy nem bíznak benne, ami akár eltávolodáshoz is vezethet a szülőtől.

Visszatérve az eredeti témára, egy ilyen csúfolódásnak messzemenő következményei lehetnek a fent már érintett lehetséges következményeken túl is.

Ahogyan írtam általános iskolás korosztályról beszélünk, ahol már nálunk is megjelent az NGL. Általános iskolába jellemzően 14-15 éves korig bezárólag a járnak a gyerekek. Ami 14 éves kor előtt „egyszerű csúfolódás” volt, azt 14 éves kor felett már zaklatás bűncselekmény. Itt nincs felkészülési idő, nincs átmenet (illetve volt, az előző 14 év). De egy 14 éves gyermek vajon mennyivel érettebb gondolkodású, mint 13 év 364 napos? Meggyőződésem, hogy semennyivel, az egyetlen, de nagyon is lényeges változás, hogy már jogilag is büntethetővé válik.

Ugyanígy következménye van annak is, ha például a csúfolt gyereknél egyszer csak elszakad a cérna és megüti, ellöki a zaklatóját akinek mondjuk eltörik a keze (a való életből vett ügy). Ez súlyos testi sértésként fog minősülni. Itt már az okozz sérülés súlyosságától függőn a büntethetőségi korhatár akár 12 év is lehet. Ne legyenek illúzióink egy kéztörésnél mindenképpen orvosi ellátásra van szükség, és a sürgősségi ellátó intézetnek jelzési kötelezettsége van a hatóságok felé, amennyiben gyermek a sértett és felmerül az, hogy a sérülést más okozta. Ez még abban az esetben is így van, ha ez mondjuk sportolás közben történt az incidens. Az orvos minden esetben jelezni fog, teljesen érthetően nem vállalja fel annak a kockázatát, hogy akár egy szülői bejelentés, vagy a zaklatás folytatódása miatt, esetlegesen egy későbbi esetleges egészségügyi komplikáció miatt fény derüljön a mulasztására.

A média figyelmét az ilyen incidensek többnyire nem érik el, hanem megmaradnak helyi szinten, de jól mutatja azt, hogy nem kell iskolai lövöldözésnek történne ahhoz, hogy életre szóló bírósági élményre tehessenek szert akár 12-14 éves gyerekek is, nem beszélve a lelki sérülésekről akár az elkövetői, akár a sértetti oldalon állnak.

Hogyan előzhető meg mindez?

Ha csak a büntetőjogi oldalt nézem, kriminológiai oldalról rég óta bizonyított, hogy visszatartó erővel nem a büntetés súlyossága, hanem lebukás valószínűsége bír. A bűnözés elleni harcban is azok az országok a sikeresek, ahol a felderítés sikeres, függetlenül attól, hogy a magyar büntető rendelkezésekhez képest kimondottan jelképes büntetéseket szabnak ki. Gondoljunk bele abba, hogy a például egy egyszerű gyorshajtás esetében is a notórius és extrém gyorshajtók sem csak akkor hajtanak gyorsan, amikor elkapják őket, hanem mindig. A lebukás kockázata ehhez képest elenyésző. Az üzleti stratégiáját a kimondottan névtelenségre építő alkalmazás pedig egyenesen csábít a bűnre.

Másrészről, a szülő és a gyermek közötti bizalmi kapcsolatban milyen szintű kontroll fér bele? Milyen szinten sértheti ez a gyermek magánéletét? Mennyi magánéletre van szüksége a gyereknek? Reális-e az NGL elvárása, hogy a szülőre hárítja annak felelősségét, hogy a folyamatosan ellenőrizze a gyermeke kommunikációját, és a totális megfigyelés mennyire rombolhatja a gyermek szülő viszonyt?

Vajon hány olyan gyerek van, aki egy számára gyanús alkalmazásról kikéri a szülő véleményét, mielőtt telepítené? Vagy a szülő szán-e időt arra, hogy utána járjon, megnézze, hogy ez mivel jár?

Pszichológiai szempontból a gyermekekkel való folyamatos és nyílt kommunikáció az egyik legfontosabb eszköz a megelőzésben. Ha a gyermek érzi, hogy szülei támogatják, könnyebben megnyílik előttük, és akár kérdez is az alkalmazásokról, mielőtt letöltené őket. Kérdezzük meg tőlük, hogy mit tudnak az adott alkalmazásról, és miért szeretnék használni. Üljünk le együtt a gyermekkel, és nézzük meg, hogyan működik az adott alkalmazás, milyen tartalmak vannak rajta, és milyen veszélyeket rejthet magában. Így jobban megértheti a kockázatokat, és felelősebben dönthet a használatáról. Fontos az is, hogy megértsük, hogy a gyermek számára fontos lehet a digitális világban való jelenlét, és támogassuk őt abban, hogy felismerje az érzelmi határokat, amiket védeni kell. Segítsünk neki megtanulni, hogyan reagáljon negatív vagy bántó üzenetekre anélkül, hogy érzelmileg túlterhelt lenne. Beszéljünk arról, mi számít tiszteletteljes és felelősségteljes viselkedésnek online. Hangsúlyozzuk, hogy még az anonim üzenetküldés során is fontos figyelembe venni mások érzéseit és méltóságát.

Ha egy gyermek már áldozatául esett a cyberbullyingnak, elengedhetetlen, hogy szakemberhez forduljunk. Egy pszichológus segíthet feldolgozni a lelki traumákat, és visszaállítani a gyermek önértékelését. Emellett a család is támogató közeg lehet, hogy a gyermek ne érezze egyedül magát ebben a nehéz helyzetben.

Az ismeretterjesztés fontossága

Ugyanilyen fontos a gyermekek részére történő iskolai ismeretterjesztés is. Ezen a területen ez sokszor kimerül abban, hogy adott esetben egy rendőr tart egy előadást például osztályfőnöki órán arról, hogy ha ezt és ezt csinálja valaki, akkor börtönbe kerül. Például, ha valaki csúfol valakit és a többiek odaállnak nevetni. Az előadó nem oldja fel azt, hogy ilyenkor mi mögöttes ok, ami miatt azok is „cinkosok” lesznek, akik csak nevettek, hanem megelégszik azzal, hogy elmondja, hogy ez bűn és büntetés jár érte.

Ahogy egy régi barátom mondta, a gyerek, attól, hogy gyerek még nem hülye. Ha valamit elmagyaráznak neki, akkor meg fogja érteni.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a lányaim ilyenkor megkérdezik, hogy ez miért van így.

A fentiekben számos kérdést is feltettünk, amit most nem válaszoltunk meg. Ezeket egy következő cikkben szeretnénk majd feldolgozni.

A cikk a LinkedIn-en is elérhető.